A vákuumöntés vagy a szilikon formával történő vákuumos sokszorosítás két különböző módszer kombinációja: egyrészt a vákuumöntés, másrészt a rugalmas formák. Ezt a kombinációt a szilikongyanta kifejlesztése tette lehetővé, az anyag, amelyből a forma készül. Ehhez jönnek még a poliuretánok, amelyek a tömeggyártásban használt anyagok tulajdonságait utánozzák. Ez hozzájárult ennek a módszernek a sikeréhez, amelyet ma már széles körben alkalmaznak a sorozat előtti gyártásban vagy kis szériákban vizuális, összeszerelési, funkcionális, mechanikai és piaci tesztelésre.

A vákuumöntés története

Az első szilikongyantákat 1943-ban fejlesztették ki, de a volt NDK-ban (Német Demokratikus Köztársaság) a drezdai és a cottbusi műszaki egyetemeken csak az 1960-as években dolgozták ki a műanyag vákuumöntési technológiát szilikon formákkal.

Ez az eljárás a hagyományos és jól ismert technológiák kombinációja: a vákuumöntést már régóta alkalmazták, és a rugalmas formákat, például a természetes gumit is évek óta használják restaurátorok és szobrászok, hogy domborműveket vagy szobrokat készítsenek anélkül, hogy azok károsodnának. A szilikongyanta és annak hőállósági tulajdonságai különösen lehetővé tették a két módszer kombinálását a szilikon öntőformák vákuumöntési módszereként történő alkalmazásához.

Az Európában eredetileg ismeretlen technológiát az 1970-es években Japánba adták el, ahol elsősorban az autóiparban használták. Ezt követően újra bevezették Európában, ahol ma már szinte az összes nagyobb gyártó cég K+F részlegén használják.

Az 1980-as években hőre keményedő műanyagokat fejlesztettek ki, amelyeket aztán vákuumöntéshez használtak. Ezek a műanyagok tökéletesen utánozzák a tömeggyártásban használt anyagok megjelenését és tulajdonságait, lehetővé téve az áttörést a szilikon formák segítségével történő vákuum sokszorosításban. Az 1980-as évektől erre a koncepcióra alapozva más folyamatokat, automatizálást és kiegészítőket fejlesztettek ki, amelyek garantálják a rendszer egyszerű, gyors és költséghatékony kezelését, ami biztosította ennek a módszernek a sikerét.

A vákuumöntés definíciója

A vákuumöntés vagy vákuumos sokszorosítás abból áll, hogy először sztereolitográfiával, CNC-megmunkálással vagy 3D-nyomtatással modellt készítenek. Ezt a modellt szilikon öntőforma készítésére használják. Az öntőforma elkészítése után vákuumos fröccsöntéssel, vákuumöntőgéppel történik a fröccsöntés: a gép segítségével poliuretán gyantát fecskendeznek a szilikonformába, amely hő hatására megköt. Miután az alkatrész megkötött, a formát eltávolítják, és a művelet több tucatszor megismételhető.

Ennek a technikának az az értéke, hogy a szilikon öntőformát újra fel lehet használni, és a megfelelő anyaghoz közel álló anyagok felhasználásával a modellel tökéletesen azonos prototípusokat lehet előállítani. Ez ideálissá teszi sorozat előtti vagy kisméretű produkciókhoz. A kapott prototípusok teljesen azonosak és nagyon jó minőségűek.

Ezen kívül nagy a választék a keménységekből, az anyagokból, sőt a masszába való festés, festés, vagy betétek ráöntésének hozzáadása is lehetséges. Ez a módszer akkor is különösen megfelelő, ha az alkatrész geometriája nehezen formázható a szilikon forma rugalmassága miatt. Végül olcsóbb, mint az acélformával történő öntés.